Ötkarikás szemmel: Deri blogja a pjongcsangi téli olimpiáról
2018. 02. 13. (kedd) 14.43
1.nap 2018.02.08.
Február 7-én indultam Budapestről
egy gyors átszállással Varsón keresztül Szöulba. Érdekesség, hogy pont azzal a
géppel, melyen a lengyel államfő is utazott, ezért nem volt gond a
biztonsággal, mintegy 15 biztonsági ember vett körül egész utam alatt. Érkezésem
után a szokásos procedúrák következtek. Az akkreditációs kártyám validálása és
a transzport pont megkeresése. A szöuli reptérről gyorsvasúttal utaztam tovább
a 180 km-re lévő Pyeongcsangba, egy óra alatt célba is értünk… A helyi emberek
már az első pillanattól kezdve nagyon pozitív benyomást tettek rám. Mindenki
mosolyog és nagyon segítőkészek. A szállásom az olimpiai média faluban van, ez
a rész leginkább egy lakótelepre hasonlít, hiszen 24 apartman jellegű, egyaránt
25 emeletes épületből áll. Miután
birtokba vettem a lakrészem, irány az MPC (main press center). Ez a központi
terület, ahol mindent el lehet intézni. Felvettem a fotósoknak járó,
megkülönböztető karszalagom, majd elindultam egy gyors terepszemlére. Sokat
jelentett, hogy egy nappal korábban érkeztem, ez segített az átállásban, és
hogy már rutinosabban mozogjak a területen.
A játékok helyszíne hat nagy
részre osztható, amik között buszokkal szállítják az embereket. Elég nagy
távolságokról beszélhetünk, mert a legrövidebb utazás 15 perc, a leghosszabb
másfél óra is lehet, nem beszélve arról, hogy egy nagyobb verseny előtt már
órákkal hamarabb a helyszínen kell lenni, hogy jó helyről dolgozhassunk. Ezeket
az utazásokat sokan kihasználják az alvásra, mert egy átlagos napon az ember
itt reggel 8-tól hajnal 2 óráig dolgozik.
A hivatalos teendők elvégzése
után irány a síugrás trainingje! Őszinte leszek, életemben nem fotóztam még ezt
a sportágat, ezért óriási öröm volt felmenni, és az elrugaszkodási pont mellől
fotózni.
2.nap 2018.02.09.
Reggel 7-kor ébresztő, majd irány
az étkezde, amiből a média faluban több is található, a legnagyobban egyszerre
ezer embert is vendégül tudnak látni. A
felhozatal interkontinentális, így mindenki talál magának kedvére valót. Első
utam a Jeongseon Alpine Centerbe vezetett. Ide egy másfél órás busz úttal
lehetett eljutni. Szerencsére minden buszon van tévé, amin az adott versenyeket
sugározzák. Kékesi Márton és Samsal Dalibor megörökítése után irány vissza a
szállásra, hogy az esti megnyitóra alaposan felöltözzünk. A magyar sajtó
küldöttség tagjai mind örülhettünk, mert mindenkinek jutott jegy a megnyitóra.
Tudni kell, hogy akinek minden versenyterületre szóló akkreditálása van, úgyse
mehet be minden helyszínre. Vannak az úgy nevezett ,,high demand” események
(megnyitó-záró ünnepség, műkorcsolya, jégkorong döntők) amire külön jegyeket
osztanak ki, így is megszűrve a több ezres sajtós sereget. Beigazolódtak az
előrejelzések, szél és nagyon hideg volt a megnyitó alatt. A szervezőknek
köszönhetően a székeinken egy csomag várt mindenkit, amely egy-egy polár
plédet, melegítő párnát és sapkát tartalmazott.
Mondanom sem kell, az összes szuvenír, amit haza szerettem volna vinni. A
megnyitó nem telt el zavartalanul, hiszen ahogy megkezdődött, minden létező
internet forrás meghibásodott. Az örömünnep után még egy óra buszra várás,
ugyanennyi utazás, képküldés, és hajnal 3-kor lefekvés…
3.nap 2018.02.10
Az első igazi, és izgalmakkal
teli versenynap! Ismerkedés a csarnokkal és a fotózási pozíciókkal a Gangneung
Ice Arénában. Azért mégis éremeséllyel érkezünk az 1500 méteres férfi
gyorskorcsolya versenyre. Másfél órával a kezdés előtt már a pozíciómon voltam.
Bevallom, volt egy kis csalás részemről, mert hamarabb belopództam, mint
engedték volna, de ilyen a magyar leleményesség. Bebizonyosodott, hogy jól
cselekedtem, mert pár perc múlva már 53 fotós volt körülöttem. Nem sokkal
később már láthattam földim, Kövér Balázst videóbíróként tevékenykedni. Nem irigyeltem,
hogy rögtön az első nap ennyi döntésben kell részt vennie. Kizárások,
visszajuttatások. Én magam már elég sok short track versenyt fotóztam, de nem igen
láttam még ilyet, hogy kilencen vannak a döntőben. Sajnos nem jött össze az
érem, de nagy büszkeséggel töltött el Liu Shaolin Sándor ötödik helyezése. Mintha
az optikámon keresztül is azt láttam volna Sanyin, hogy ott vannak még az
erősebb számai is, ahol még lencsevégre kaphatok némi örömöt. Az izgalmak után
csak a szokásos, 3-4 óra alvás…
4.nap 2018.02.11.
Erre a napra nem igazán
tartogattam semmi különösebbet, főleg úgy, hogy feltámadt a szél és az alpesi
versenyek nagy része már délelőtt is elmaradt. Estére beterveztem a -20 fok
körüli időbe egy kis freestyle sielést. Nagy örömömre elkezdett esni a hó, így
a képeim is jobban néztek ki, nem úgy, mint a fényképezőgépeim. Ebben az időben
teljesen átfagynak és az akkumulátorok teljesítő képességei is a harmadára
csökkennek. A kezem szerencsére a melegítő párnácskáknak köszönhetően jól bírta
a munkát. Helyi idő szerint 23 órakor ért véget a verseny, és mondanom sem
kell, nagy élménnyel tértem vissza a szállásra.
5.nap 2018.02.12
A szokásos bőséges reggeli után
meglátogattam a mosókonyhát. Fantasztikus, hogy van három mosoda ahol legalább
száz mosó- és szárítógép várja az itt lakókat, hogy teljesen díjmentes rendbe
tehesse a ruháit. Edzések napja a mai. Délben a debreceni Nagy Konrádot
látogattam meg a Gangneungi Ovál pályán. Itt is, mint az előzőekben egy kis
terepszemlével kezdtem, hogy merről hogyan is tudok majd fényképezni és melyik
útvolnalon tudok a Short Track és Ovál csarnokok között mozogni. Kedden sajnos
egy időben lesznek a magyar érdekeltségű versenyeink. Este 21:15-re kaptak a
gyorskorcsolyások időpontot edzésre így én is kimentem, hogy onnan
tudósíthassam az itthon levőket.
Cikk nyomtatása