Ötkarikás szemmel: Deri blogja a pjongcsangi téli olimpiáról
2018. 02. 15. (csütörtök) 23.58
6.nap 2018.02.13.
A napom a Jeongseon Alpine
Centerben kezdődött, ahol Samsal Dalibor és Kékesi Márton kombinációs
versenyére érkeztem. A versenyhelyszín libegővel közelíthető meg, ahonnan
átszállással lehet egy fenti fotós pozíciót megközelíteni. Ha valaki jobb
helyet akar keresni magának az egy kis felkészültséggel megteheti, ha hoz
magával sílécet vagy hágóvasat tesz a cipőjére. A rendezők nem szólnak ezért
mivel nincsenek már kijelölve itt külön pozíciók. Visszatérve itt a rendezésre.
Egyáltalán nem tapasztalható olyan, mint a két évvel ezelőtti nyári Olimpián
Rióban. Az ide látogatók nem láthatnak fegyveres katonákat, marcona rendezőket.
Minden helyszínen egytől-egyig 18-20 éves fiatalok végzik a motozást,
átvilágítást, útbaigazítást, akik mindenkinek illedelmesen mosolyognak és
bólogatnak. A police feliratú kabátot
viselő emberek is mind ilyen korúnak néznek ki. Pár hete azért olvastam, hogy a
Dél-Koreaiak betegesen plasztikafüggőségben élnek, de azért remélhetőleg ők nem
ennek az áldozatai :D
A versenyszám után egy röpke
másfél órás utazással visszasiettem a Gangneungi Ice Arénába, mert a gyorskorcsolyában
több számban is érdekeltek voltunk. Sajnos csak egy órával hamarabb tudtam
elfoglalni a céllal szemközti fotós állást, és így nagy bánatomra csak a
szélére kerültem és nem a megszokott, kinézett székemre. No sebaj, majd
legközelebb két órával már ott posztolok.
A nap programját Keszler Andrea
és Jászapáti Petra kezdte az 500 méteres negyeddöntőben. Sajnos először Andrea
bukott, Petra pedig a nem túl ideális négyes pozícióból a végén már nem tudott
feljönni a továbbjutást jelentő második helyre. Pár futammal később először Ádó
lépett jégre, de sajnos egy kockázatos manőverben elsodorta ellenfelét és ezért
kizárták a versenyszámból. Nem sokkal később a junior világbajnok bátyja
következett.
Rögtön az elején az orosz
riválisa kézzel-lábbal próbálta letolni a pályáról. Ahogy én láttam Sanyi
arckifejezéséből és mimikájából még ő se látott ilyet nemhogy a nagyérdemű
publikum. Az orosz a bírói döntést se várta meg és önként távozott a jégről. A
másodjára indított futamban pedig magabiztosan verte ellenfeleit.
Ismét futnom kellett a következő
helyszínre, mert debreceni sportolónk következett az Oval Arénában. Ahogy
beestem a palánk mellé Koni már rajtolt is. Szerencsére a beállításokkal itt
nem kellett foglalkoznom, mert a tévéseknek ugyanarra vannak beállítva a fények
minden csarnokban. A futam után sprint vissza az Arénába, mert következett az
5000 méteres férfi váltó. Mivel több pozícióból akartam fotózni ezért
futkároztam föl alá az első emeleti kerengőn. Közben meg harcoltam magammal,
hogy véletlenül se éljem bele magam az eseményekbe, mert akkor tuti lemaradok a
jó képekről. Egyszerre sajnos szurkolni és nyomni a gombot nem lehet.
Az örömfotók elkészültek és vége
is a napomnak.
7.nap 2018.02.14.
A mai napom a Yongpyong Alpine
Centerben kezdődött volna , de a pálya alján kiderült, hogy Hozmann Szonja és
Maróty Mariann Mimi bemutatkozására még várni kell, mert az erős szél miatt
törlik a futamokat.
Irány visza az MPC-be (Main Press
Center). A MOB-os kollégákkal kerestünk egy kis pihenőhelységet, mert nem volt
semmilyen verseny, amit megnézhettünk volna. Egy kis alvás a kanapén és irány
egy helyi étterem, ahol az esti számokra fel tudunk töltődni. Az árak itt Dél-Koreában
az Olimpia idején nem sokkal drágábbak, mint otthon. Kb. 2000 forintból egy
ebédet megúszhatunk. Kis tanakodás után ellátogattunk a férfi síugrásra.
Bemenetelkor azt se lehetett
észrevenni, hogy verseny van. Ezeken a kinti helyszíneken alig vannak nézők. Egy
helyi segítőnek is csak az volt a szerencséje, hogy láttuk, hogy 10 méter
magasból lebucskázik a lelátón. Percekig senki nem vette észre, hogy történt
vele valami. Mi több száz méterről mentünk neki segíteni, hogy a pálya orvos
megnézze, nincs-e valami komolyabb baja. Hál Istennek csak enyhe agyrázkódást
szenvedett. Pár kép elkészülte után futás a férfi páros szánkó döntőjére. Ilyenkor
mindig a központig kell buszozni, mert a helyszínek között nincs külön
buszjárat.
Estére még maradt hazafelé egy
órás pihenés a buszon és máris hajnal egy…
Cikk nyomtatása